„Ugyanazt a mondatot két ember egészen másképp hallhatja.”
Volt már veled olyan, hogy valaki mondott neked valamit, és azonnal rosszul esett?
Talán támadásnak érezted, vagy kritikának.
Talán úgy élted meg, hogy nem becsülnek, nem értenek meg vagy nem vesznek komolyan.
Aztán később kiderült, hogy a másik egyáltalán nem ezt akarta közölni.
Ez gyakrabban megtörténik, mint gondolnánk.
Amikor beszélgetünk, hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a másik pontosan azt hallja, amit mi mondunk.
Pedig valójában minden mondat áthalad egy láthatatlan szűrőn.
A saját tapasztalatainkon.
A korábbi sérüléseinken.
A félelmeinken.
Az elvárásainkon.
És még azon is, hogy éppen milyen napunk volt.
Képzelj el egy egyszerű mondatot:
„Majd később beszéljünk róla.”
Valaki ezt úgy hallja:
„Rendben, most nincs rá időnk.”
Valaki más viszont így érti:
„Leráz.” „Nem vagyok fontos.”
Pedig ugyanaz a mondat hangzott el és a különbséget nem a szavak okozzák, és sokszor nem is a hangsúly, hanem az, hogy milyen jelentést adunk nekik.
Éppen ezért a konfliktusokban sokszor nem is a kimondott mondatokkal küzdünk, hanem azzal, amit azok számunkra jelentenek.
Ezért fordulhat elő, hogy ugyanarról a beszélgetésről két ember teljesen eltérően emlékszik.
Az egyik azt mondja:
– „Csak megkérdeztem valamit.”
A másik pedig:
– „Mindig számon kérsz.”
Mindketten őszintén mondják, amit átéltek és itt kezd igazán érdekessé válni a párbeszéd.
Mert ilyenkor nem az a legfontosabb kérdés, hogy ki emlékszik pontosan a szavakra.
Hanem az, hogy mit élt át közben a másik.
A mediációban gyakran nem az oldja fel a feszültséget, hogy valaki végre bebizonyítja a saját igazát.
Hanem az a pillanat, amikor valaki meghallja a másikat és így reagál:
„Most már értem, hogy te ezt így élted meg.”
Figyeld meg, ez a mondat nem azt jelenti, hogy egyetértünk. Nem azt jelenti, hogy feladjuk a saját nézőpontunkat.
Csak azt, hogy megpróbáltuk megérteni a másik valóságát.
És ez sokszor elegendő ahhoz, hogy a vita lassan beszélgetéssé váljon.
Legközelebb, amikor egy mondat rosszul esik, próbálj meg egy pillanatra megállni.
Ne azt kérdezd először magadtól:
„Miért mondta ezt?”
Hanem inkább ezt:
„Lehet, hogy mást szeretett volna közölni, mint amit én most meghallottam?”
Nem mindig lesz igen a válasz.
De már maga a kérdés is képes teret nyitni egy egészen másfajta beszélgetésnek.
És néha éppen ez a néhány másodperc ment meg egy kapcsolatot attól, hogy újra ugyanabba a körbe kerüljön.
💬Most szeretnélek ismét meghívni egy rövid önreflexióra.
Gondolj vissza egy olyan beszélgetésre, amely után sokáig bántott valami.
Ha ma újra ott ülnél abban a helyzetben, mit kérdeznél meg a másiktól, mielőtt levonnád a következtetést arról, hogy mit akart mondani?
Beszélj másképp. Értsd jól.
A megértés nem ott kezdődik, amikor mindenben egyetértünk, hanem amikor kíváncsiak leszünk arra, mit jelentett a másiknak az, amit kimondott.
Legutóbbi hozzászólások